1.fejezet 1/2

Rendszerint mikor felkelek apa már dolgozik. Ez ma sem volt másképp. Az ébresztőmre keltem, ami 6:30-at mutatott. Fáradtan kikeltem az ágyból, majd bementem a fürdőbe. A hajam kócos volt, a szemem pedig a kialvatlanságtól piros, valamint karikás. Úgy döntöttem lezuhanyozok, hátha egy kicsit felfrissülök. Magamhoz vettem egy tiszta törölközőt, majd beálltam a zuhany alá. Pár perc után elzártam a csapot és megtörülköztem. A törölközőt magamra tekertem, majd bementem a gardróbomba. Hosszas vacillálás után eldöntöttem, hogy ma egy fekete csőfarmert, egy hosszú ujjú felsőt és a fekete vans cipőmet veszem fel. Viszonylag hamar kész voltam az öltözködéssel. Még csak 7 óra van. Akkor még megtudok reggelizni. Remek...Öntöttem magamnak egy kis kávét és nekiálltam valami kaját csinálni. A hűtőben találtam tojást.
Gyorsan megsütöttem párat, majd nekiálltam enni. Miután befejeztem , beleraktam a tányért a mosogatóba és felmentem a fürdőbe, fogat mosni.A szobámban elővettem a sminkcuccomat, és egy minimális sminket (Szempillaspirál, szájfény) feltettem , majd késznek tituláltam magam. Felkaptam a táskám és a gördeszkám, majd elindultam a suliba. Általában mindig az utolsó percekben érek be az iskolába, de ma kivételesen nem. Az első órám történelem. Ilyenkor mindig össze vont óra van a végzősökkel. A terem a harmadik emeleten van, a diákok bánatára. A sulibokszom legalább az elsőn van. A 179. szekrény az enyém, ez a folyosón a legutolsó. A számkombinációm pedig 682. A szekrényem előtt a végzősök nagy csoportot alkotva álltak. Közelebb lépve megtudtam miért. René Betranche miatt.  Ő a legmenőbb srác az iskolában. Imád a középpontban lenni, ellentétben a húgával, aki nem nagyon feltűnősködik. Ezért is imádom. A szekrényt kinyitva kivettem a töri cuccom és beleraktam a táskámba.
-Szia Hope!- Köszönt a barátnőm.
-Szia Corie!- Mikor megláttan, hogy mi van a lábán rám jött a röhögőgörcs.- Ez komoly? Ebben jöttél?- Kérdeztem hitetlenkedve a görkorcsolya láttán.
-Miért? Szerintem cuki.- Mondta büszkén.
-Körülbelül az ovis szinten.
-Nem is!- vágta rá durcásan.
-Jó, oké, nem az.- Mondtam nevetve, majd megöleltem.
-Tegnap hívtalak, de nem vetted fel.
-Elhagytam a telefonom.
-Még nem.
-Nem hagytad itt a suliban?
-Passz. Hívj fel.
-Oké!- És már rögtön tárcsázott is.
Abban a pillanatban amikor kicsöngött, a szekrényemből elkezdett üvölteni a Papa Roach- Last Resort.